Tisztelt Címzettek!
Meglehetősen elhúzódott a mai tárgyalás, 11 után lett vége, s mivel a bíró nem akarta még tovább húzni az időt, az ítélethirdetést június 9-én, szerdán 15:30-ra halasztotta.
Úgyhogy "eredményhirdetés" két hét múlva!
Nagyon szeretném megköszönni, Ormándlaky Dalmának, Csonka Imrének, Gergály Anikónak és Csovcsics Erikának, hogy tanúként (is) bátran segítették az ügyemet (ügyünket).
Köszönöm a szolidaritást (és egyáltalán az érdeklődést) azoknak, akik, bár hivatalosan nem voltak megidézve, az első tárgyalási napon és/vagy ma vették az időt, a fáradságot, s bizonyos esetekben a nem kis bátorságot, és jelenlétükkel éreztették velem (ugyanakkor egész biztosan a felperessel is), hogy nem vagyok egyedül, mögöttem állnak, s ültek.
Bármi legyen is az ügy kimenetele, a fentebbi két bekezdésben leírtak fontosabbak annál.
Üdv.
Karsai Richárd
2010. május 26., szerda
2010. május 17., hétfő
Elképzelt történet
A mai bejegyzés csupán szépirodalmi fikció. Minden hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve lehet.
Egy elképzelt középiskola elképzelt végzős osztályának elképzelt diákjai elhatározták, hogy az érettségi kapujába jutásuk örömét s büszkeségét megosztják a nagyvilággal. Ennek nem túl eredeti módját választva tablót készíttettek azzal a tervvel, hogy azt majd elképzelt városuk valamely pontján közszemlére téve tudatják mindenkivel, milyen sokra vitték. Mert nem volt ám könnyű az idáig vezető út. Messze is laktak a várostól, meg aztán pénzük sem nagyon volt a tanulásra. Sokszor annyi sem, hogy az iskolába eljussanak. Sokan el is maradtak mellőlük, sok társuk másfelé keresett boldogságot, de ők 14-en már szinte érettek lettek.
A ballagásra készen is lett a tabló, nagy örömmel állították ki az osztálytermük elé. Ám az iskola igazgatójától csak morgolódást kaptak: mi az, hogy két igazgató van a tablón? A korábbi képét le kell szedni! Aztán az érettségi izgalmai el is feledtették velük ezt a kis közjátékot. Az osztályfőnöküknek pedig senki nem szólt, hogy bármilyen gond is lenne, így helyet keresett a tablónak a városban, amely akkor már napok óta csak a helyet foglalta az egyik igazgatóhelyettes irodája melletti szobában.
Sikerült is a város szívében elhelyezni az osztály büszkeségét, ahol sok-sok ember láthatta.
Két nap múlva azonban elindult a lavina. Az osztályfőnököt délelőtt az igazgatóhelyettes kereste, hogy a tablón valótlan állítások szerepelnek, így azt azonnal el kell hozni a városból. (No, igen. Való igaz, hogy az iskola korábbi igazgatójának neve alá is az "igazgató" titulus került, hiszen a diákok pályafutásának 4 éve alatt mégiscsak ő vezette az intézményt.) Az osztályfőnök azt javasolta, maradjon kint a tabló az érettségi végéig, s utána lehet majd orvosolni ezt a problémát. Nem egy olyan tablót látott a városban, amelyen szintén két igazgató szerepelt.
Nem sokkal később a tablót befogadó üzletből hívták, hogy miért nem szólt, ha el akarja vitetni a tablót. Kiderült, hogy a képzelt(!) iskola gondnokát odaküldték, hogy hozza el a törvénysértő holmit, melyet végül nem adtak oda neki. A következő felvonásban az igazgató rendelte magához az osztályfőnököt és dühödt fúriaként kérte számon, hogy miért szerepel az osztályfőnök-helyettes és a korábbi vezető a tablón, majd azt is közölte, hogy a feliratot meg kell változtatni, és vagy a "volt igazgató"-nak kell szerepelnie vagy a két vezető regnálásának dátumát kell rávezetni a képek alá. Szegény kollégáját még válaszolni sem hagyta, aki a stílustól megrökönyödve csak annyit tudott mondani, hogy jogi tanácsot fog kérni, mert nem értette, hogy az általa évek óta terelgetett gyerekek miért ne kürtölhetnék világgá, meddig jutottak. Pláne egy ilyen apróság miatt. Azért az iskolából távozva mégiscsak azt gondolta, odaírja a dátumokat, melyekre a főnöke utasította, ezen ne múljon senki boldogsága.
Mielőtt azonban odaérhetett volna, az üzletvezető hívta, hogy egy férfi járt ott, és közölte vele, hogy a tabló alkotmányt sért, és el kell távolítani. Ezt megerősítendő kért is egy faxszámot, melyre majd hivatalos ügyvédi megkeresést fog továbbítani.
A képzelt(!) papír meg is érkezett, s nehezményezi, hogy a tabló "azt a hamis látszatot kelti, mintha az iskolának két igazgatója lenne", ami törvénytelen, s kéri annak eltávolítását. Az üzletvezető telefonon tájékoztatta az ügyvédet, hogy időközben felírásra kerültek az évszámok, mire azt a választ kapta, hogy meg fogják tekinteni, és nyilatkoznak majd, hogy maradhat-e. A megtekintésről senki nem tud, a nyilatkozat várat magára...
Szerencsére az ilyen kicsinyes és abszurd történetek mindig a képzelet szüleményei. Hova jutna a világ, ha ilyesmi valóban megtörténne?
Egy elképzelt középiskola elképzelt végzős osztályának elképzelt diákjai elhatározták, hogy az érettségi kapujába jutásuk örömét s büszkeségét megosztják a nagyvilággal. Ennek nem túl eredeti módját választva tablót készíttettek azzal a tervvel, hogy azt majd elképzelt városuk valamely pontján közszemlére téve tudatják mindenkivel, milyen sokra vitték. Mert nem volt ám könnyű az idáig vezető út. Messze is laktak a várostól, meg aztán pénzük sem nagyon volt a tanulásra. Sokszor annyi sem, hogy az iskolába eljussanak. Sokan el is maradtak mellőlük, sok társuk másfelé keresett boldogságot, de ők 14-en már szinte érettek lettek.
A ballagásra készen is lett a tabló, nagy örömmel állították ki az osztálytermük elé. Ám az iskola igazgatójától csak morgolódást kaptak: mi az, hogy két igazgató van a tablón? A korábbi képét le kell szedni! Aztán az érettségi izgalmai el is feledtették velük ezt a kis közjátékot. Az osztályfőnöküknek pedig senki nem szólt, hogy bármilyen gond is lenne, így helyet keresett a tablónak a városban, amely akkor már napok óta csak a helyet foglalta az egyik igazgatóhelyettes irodája melletti szobában.
Sikerült is a város szívében elhelyezni az osztály büszkeségét, ahol sok-sok ember láthatta.
Két nap múlva azonban elindult a lavina. Az osztályfőnököt délelőtt az igazgatóhelyettes kereste, hogy a tablón valótlan állítások szerepelnek, így azt azonnal el kell hozni a városból. (No, igen. Való igaz, hogy az iskola korábbi igazgatójának neve alá is az "igazgató" titulus került, hiszen a diákok pályafutásának 4 éve alatt mégiscsak ő vezette az intézményt.) Az osztályfőnök azt javasolta, maradjon kint a tabló az érettségi végéig, s utána lehet majd orvosolni ezt a problémát. Nem egy olyan tablót látott a városban, amelyen szintén két igazgató szerepelt.
Nem sokkal később a tablót befogadó üzletből hívták, hogy miért nem szólt, ha el akarja vitetni a tablót. Kiderült, hogy a képzelt(!) iskola gondnokát odaküldték, hogy hozza el a törvénysértő holmit, melyet végül nem adtak oda neki. A következő felvonásban az igazgató rendelte magához az osztályfőnököt és dühödt fúriaként kérte számon, hogy miért szerepel az osztályfőnök-helyettes és a korábbi vezető a tablón, majd azt is közölte, hogy a feliratot meg kell változtatni, és vagy a "volt igazgató"-nak kell szerepelnie vagy a két vezető regnálásának dátumát kell rávezetni a képek alá. Szegény kollégáját még válaszolni sem hagyta, aki a stílustól megrökönyödve csak annyit tudott mondani, hogy jogi tanácsot fog kérni, mert nem értette, hogy az általa évek óta terelgetett gyerekek miért ne kürtölhetnék világgá, meddig jutottak. Pláne egy ilyen apróság miatt. Azért az iskolából távozva mégiscsak azt gondolta, odaírja a dátumokat, melyekre a főnöke utasította, ezen ne múljon senki boldogsága.
Mielőtt azonban odaérhetett volna, az üzletvezető hívta, hogy egy férfi járt ott, és közölte vele, hogy a tabló alkotmányt sért, és el kell távolítani. Ezt megerősítendő kért is egy faxszámot, melyre majd hivatalos ügyvédi megkeresést fog továbbítani.
A képzelt(!) papír meg is érkezett, s nehezményezi, hogy a tabló "azt a hamis látszatot kelti, mintha az iskolának két igazgatója lenne", ami törvénytelen, s kéri annak eltávolítását. Az üzletvezető telefonon tájékoztatta az ügyvédet, hogy időközben felírásra kerültek az évszámok, mire azt a választ kapta, hogy meg fogják tekinteni, és nyilatkoznak majd, hogy maradhat-e. A megtekintésről senki nem tud, a nyilatkozat várat magára...
Szerencsére az ilyen kicsinyes és abszurd történetek mindig a képzelet szüleményei. Hova jutna a világ, ha ilyesmi valóban megtörténne?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
A diákok petíciója, 2009, június 2.
